Harry Potter FanClub Fanfiction's Page
|
| Category: | Books | | Genre: | Science Fiction & Fantasy | | Author: | Michael Orendt |
 Harry Potter és az élet lángja
Írta: Michael Orendt
Első fejezet
EGY ÚJ KORSZAK KEZDETE
Harry Potter védettsége a Dursley-házban a 17-ik születésnapját követően lejárt, ezért a Főnix Rendje úgy határozott, hogy elkülönítik, és biztonságos helyre viszik Harryt és Dursleyéket. Mivel támadástól tartottak, százfűlé főzet segítségével elterelés képen hat ál Harryt is bevetett. Voldemort és a halálfalók azonban felismerték és üldözőbe vették az igazi Harryt. Hagriddal éppen csak, hogy el tudtak menekülni az Odúba. Hedvig, Harry hűséges baglya és Rémszem Mordon meghaltak a csatában. George is megsérült, Perselus Piton egyik találata, a Sectum-sempra lemetszette egyik fülét.
Ron és Hermione Harry tiltakozása ellenére megerősítették őt abban, hogy vele tartanak a horcruxok felkutatása során. Annak érdekében, hogy a Harryt kereső halálfalók ne tudjanak kizsarolni információkat a szülőkből, mindketten óvintézkedéseket tettek. Hermione Ausztráliába küldte a szüleit, módosította emlékezetüket, így azok a lány létezéséről sem tudnak. Ron a padlásszellemüket tette hasonlatossá saját magához. A terv szerint befektették a szobájába, és a szülők azt mondták az érdeklődőknek, hogy súlyosan fertőző beteg, így senki nem akart hozzá közelebb kerülni.
 Néhány nappal később megérkezett Rufus Scrimgeour, a mágiaügyi miniszter, hogy átadja Harrynek, Ronnak és Hermionénak a Dumbledore által rájuk hagyott holmikat: Roné lett Dumbledore önoltója, amelybe fényt lehet bezárni, Hermione egy rúnákkal írt, gyermekmeséket tartalmazó könyvet kapott, a Bogar bárd meséit. Harry pedig Griffendél Godrik kardját, valamint azt a cikeszt kapta, amelyet élete első kviddics meccsén a szájával kapott el. A minisztérium azonban nem adta át a kardot, mondván, az valójában közkincs, így Dumbledore nem is végrendelkezhetett felőle. Mind a miniszter, mind a trió gyanították, hogy Dumbledore valamit bezárt a cikesz belsejébe. Tudták, hogy az arany cikesz mágikus tulajdonságú, és hogy később is felismeri azt, aki először érintette. Amikor a miniszter Harry kezébe adta a cikeszt, nem történt semmi. Scrimgeour távozása után Harry a szájához emelte a cikeszt, melyen azonnal megjelent egy addig rejtett felirat Dumbledore kézírásával: „Ott nyílok, ahol zárul.”
 Bill és Fleur esküvőjére az Odúban került sor. Harry jelen volt, de mivel az egész országban őt keresték, százfűlé-főzet segítségével a Weasley család egy tagjának álcázta magát. A vendégek között feltűnt Viktor Krum is, valamint Luna Lovegood és apja, Xenophilius Lovegood, akinek extravagáns öltözetét egy furcsa, háromszög alakú, szemre emlékeztető jelvény díszítette. A lakodalom hangulata már magasra hágott, amikor hirtelen megjelent Kingsley Shacklebolt patrónusa, és figyelmeztette őket, hogy a minisztérium elbukott, Scrimgeour meghalt, és hogy jönnek a halálfalók. Másodpercekkel később meg is érkeztek, azt viszont nem is sejtették, hogy Harry is ott volt, viszont információt reméltek hollétéről.
 Harry, Ron és Hermione elmenekültek a támadás elől, és az elhagyott Black-házban találtak menedékre, ahol rájöttek, hogy az „R. A. B.” monogram Regulus Arcturus Blacket takarja. Sipor ekkor mesélte el nekik Regulus történetét. A házi manó ezután megbékélt velük. Harry megbízta Siport, hogy kerítse elő neki Mundungust. Amikor ez sikerült, megtudták, hogy Mundungust tiltott árusításon kapta egy „varangy kinézetű” minisztériumi boszorkány, aki azonban nem büntette meg, hanem hagyta magát megvesztegetni, mégpedig a medállal. Így jutott a trió tudomására, hogy Mardekár nyakláncának jelenlegi birtokosa Dolores Umbridge professzor.
 Nymphadora Tonks férje, Remus Lupin meglátogatta a fiatalokat, és közölte velük a harc állását, valamint azt, hogy beállna közéjük negyediknek. Harry ezt visszautasította mondván, Lupinnak a felesége és születendő gyermeke mellett a helye. Harry egyik reggel a Reggeli Prófétából megtudta, Voldemort és halálfalói kiterjesztették hatalmukat a Roxfortra, és Piton lett az új igazgató, a másik két halálfaló, Amycus Carrow sötét varázslatok kivédése, testvére Alecto pedig, mugliismeret tanár lett.
Bő egy hónapos tervezgetés után a fiatalok százfűlé-főzet segítségével behatoltak a minisztériumba, és megszerezték a horcruxot. Menekülés közben némi baleset történt, így nem tudtak visszatérni a Grimmauld térre, ehelyett egy erdőben kötöttek ki. Ettől fogva bujdostak, és azon töprengtek, hogy egyrészt miként tudják megszerezni a többi horcruxot, másrészt hogyan fogják majd ezt az egyet elpusztítani. Nomád életük során azt a sátrat használták, amelyben a Kviddics Világkupa döntője alatt aludtak. A sátrat sok más hasznos holmival és több tucat könyvvel egyetemben Hermione hozta magával és térbővítő bűbájjal kezelt a kívülről aprónak látszó retiküljében tárolta. Néhány hónapnyi bujdosás után véletlenül kihallgatták Dean Thomas és két társa beszélgetését. Ebből megtudták, hogy a minisztérium által Harrytől elkobzott kardot a Gringottsban helyezték biztonságba, azonban ezt a minisztérium emberei és a halálfalók nem tudják. A kard hamisítvány, az eredeti kard holléte ismeretlen.
 Amikor Harry többször akaratlanul is kapcsolatot létesített Voldemort elméjével, megtudta, hogy Voldemort egyre több embert öl meg, és Mr. Ollivandert a pálcakészítőt is megkínozta, mivel egy bizonyos pálcát keres. Harry később kifaggatta Phineas Nigellus portréját, akitől megtudta, hogy Dumbledore a gyűrű-horcruxot Griffendél eredeti kardjával semmisítette meg. Mivel semmilyen más módon nem tudták elpusztítani a medált, Harry minden áron meg akarta találni az igazi kardot. Ron közben elbizonytalanodott a küldetésüket illetően, és otthagyta őket. Harry és Hermione Godric’s Hollow-ba mentek, azt remélve, hogy Dumbledore ott rejtette el a kardot. Harry végre megláthatta szülei sírját is. A temetőben fölfedeztek egy ősrégi sírkövet, amelyen ugyanazt a szimbólumot látták, mint amit Luna apja viselt az esküvőn. Godric’s Hollow azonban csapdának bizonyult. Egy éjszaka, miközben Hermione elaludt, egy őzsuta alakú patrónus jelent meg táborhelyük közelében, és elvezette az épp őrködő Harryt Griffendél valódi kardjához, ami egy tó fenekén feküdt. Amikor Harry lemerült a vízbe, és magához vette a kardot, a nyakába akasztott medál-horcrux fojtogatni kezdte. Az épp ekkor visszatérő Ron mentette meg. A fiú miután megszerezte a kardot, megsemmisítette vele a horcruxot. Később az is kiderült, hogy Ron a Dumbledoretól kapott önoltó segítségével talált vissza hozzájuk.
 Hermione fölfedezte, hogy a Dumbledoretól kapott, rúnákkal írt könyvben is szerepel a titokzatos szimbólum. Eszükbe jutott, hogy még a nyáron, Bill és Fleur esküvőjén látták Xenophilius Lovegoodon a jelképet, ezért elhatározták, felkeresik és kifaggatják Lúna apját. Mr. Lovegood elmondta nekik, hogy a szimbólum a Halál ereklyéit jelképezi; három legendás tárgyat, melyek egyidejű birtoklásával az ember a halál urává válhat. A három legendás tárgy a párbajban verhetetlen Pálcák Ura, a holtakat visszahozó Feltámadás Köve és a Láthatatlanná Tévő Köpeny. Beszélgetés közben azonban halálfalók  ütöttek rajtuk. Xenophilius megüzente ottlétüket a minisztériumnak, remélve, hogy ezért cserébe elengedik túszul ejtett lányát, Lunát. A triónak sikerült elmenekülni, ám Hermione továbbra sem hitte az ereklyék létezését. Harry biztos volt abban, hogy az ő láthatatlanná tévő köpenye a Halál egyik ereklyéje.
Egyik este figyelmetlenségből Harry kimondta Voldemort nevét, és ezzel aktivált egy riasztó átkot, ami megtörte a rejtekhelyüket védő varázslatokat is. Egy Fenrir Greyback nevű vérfarkas vezette kommandó elfogta és a Malfoy-kúriába, a halálfalók főhadiszállására hurcolta őket. Itt volt még rajtuk kívül Mr. Ollivander, Dean Thomas, Luna Lovegood és Ampók, a kobold is. Mivel megtalálták náluk a kardot, Bellatrix Lestrange attól tartott, hogy betörtek a Gringotts-beli széfjébe. Váratlanul megérkezett Dobby, a házimanó, hogy kiszabadítsa őket, de közben rájuk talált az áruló Peter Pettigrew. Harry dulakodás közben emlékeztette Petert a tartozására, mégpedig arra, hogy ő mentette meg Peter életét Remus és Sirius bosszújától. Pettigrew egy pillanatra elbizonytalanodott, ez az idő elég volt ahhoz, hogy a Voldemorttól kapott műkeze ellene forduljon, és megölje. Menekülés közben Harry  megszerezte Bellatrix és Draco Malfoy pálcáját, az épp dehoppanáló Dobbyt azonban megölte a Bellatrix kezéből feléjük hajított tőr. Dobby halála nagyon megrendítette Harryt, és miközben kézzel, varázslat nélkül ásta meg neki a sírt, összeállt fejében a kép. Rájött, hogy az egyik horcrux Bellatrix széfjében lehet, és hogy a Bodzapálca utolsó birtokosa Dumbledore volt. Látomásában tudomást szerzett arról, hogy Voldemort a Roxfortban van és éppen Dumbledore sírját nyitja fel, majd magához véve a legyőzhetetlen pálcát távozik onnan.
Hosszas előkészület után a trió betört a Gringottsba, és meg is szerezte az egyik horcruxot, mégpedig Hugrabug Helga poharát, Griffendél kardja azonban közben elvész. A Gringottsból a kincseket őrző egyik sárkány hátán menekültek el. Voldemort rájött, hogy felfedezték horcruxait, és a többiért való aggodalmában, a Harryvel fennálló telepatikus kapcsolaton keresztül akaratlanul felfedte, hogy Roxfortban is el van rejtve egy horcrux.
 Harryék Roxmortsba hoppanáltak, ahol azonban a halálfalók már lesben állva várták őket. A csapdából Dumbledore öccse, mentette ki őket. Aberforth elmondta a Dumbledore után kíváncsiskodó Harrynek, hogy Albus fiatalabb korában nagyon jó barátja volt egy Gellert Grindelwald nevű fiúnak. Egyik alkalommal a fivérek és Grindelwald vitába keveredtek, ami párbajjá fajult, s ennek során egy eltévedt átok megölte Dumbledoreék húgát, a szellemileg sérült Arianát. Évtizedekkel később Albus párbajban legyőzte és börtönbe juttatta egykori barátját, az addigra már nyíltan sötét varázslóként tevékenykedő Grindelwaldot, s megszerezte tőle a Pálcák Urát. Aberforth segítségével és Neville Longbottom vezetésével a trió bejutott a Roxfortba egy addig ismeretlen átjárón. Figyelmeztették a tanárokat Voldemort közelgő érkezésére, akik a kiskorú tanulók evakuálása mellett döntöttek, majd felkészültek a harcra. A két halálfaló tanárt, Amycust és nővérét, Alectót elkábították, Perselus Piton viszont elmenekült. Mialatt a titkos átjárón a Főnix Rendjének és Dumbledore Seregének tagjai megérkeztek az iskolába, a halálfalók körülzárták a kastélyt.
Amíg a Voldemorthoz hű erők ostromolták a Roxfortot, Harry kiderítette, hogy a   keresett horcrux Hollóháti Hedvig fejdísze, és eszébe jutott az is, hogy már látta azt a Szükség Szobájában. Ezalatt Ron és Hermione behatoltak a Titkok Kamrájába, hogy a halott baziliszkusz fogait magukhoz vegyék. Hermione ezután megsemmisítette vele Hugrabug poharát. A Szükség Szobájában a triót feltartóztatta Draco, Crak és Monstro. Crak rosszul végzett el egy igen veszélyes varázslatot, mely végül megölte őt is. A táltos tűzben a fejdísz is megsemmisült. A tűzből Dracót és Monstrót Harryék mentették meg. Nem sokkal később a kastély egyik folyosója és falának egy része beomlott. Fred Weasleyt, Ron bátyját a törmelék között érte a halál. A küzdelembe apránként bekapcsolódott Sipor vezetésével a roxforti házimanók menete is. Majd Gróp az óriás, a Tiltott Rengetegben élő kentaurok és az egy éve meghalt Aragog pókjai is harcba álltak.
Harry egy újabb látomásban megtudta, hogy Voldemort a Szellemszálláson tartózkodik. Odasietett hát, és tanúja lett a Sötét Nagyúr és Perselus Piton drámai párbeszédének. Voldemort úgy hitte, hogy amikor Piton megölte a Pálcák Ura előző tulajdonosát, Dumbledoret, ő lett a bodzapálca igazi gazdája, így Piton halála szükséges ahhoz, hogy a pálca teljes hatalmával szolgálja őt. Nagini gazdája parancsára, megölte Pitont, Voldemort közben eltávozott. Piton utolsó erejével átadta Harrynek emlékeit, s a szemébe nézve halt meg.
Harry elvált társaitól, s az emlékeket Dumbledore merengőjébe töltve megtudta, hogy  Piton mindig is hűséges volt Dumbledorehoz, mivel egész életében szerelmes volt Lily Evansbe, Harry édesanyjába. Amikor Dumbledore halálosan megsérült a Rowle Gomold gyűrűjén ülő átok miatt, Piton mentette meg az életét, de csupán egy évet tudott nyerni számára. Dumbledore megkérte Pitont, hogy ha eljön az idő, ölje meg őt. Ezzel vette elejét annak, hogy Draco gyilkossá váljék. Piton volt az is, aki az őzsuta patrónust küldte az  erdőbe, ami elvezette Harryt Griffendél kardjához. Harry azt is megtudta, hogy amikor egyéves korában Voldemort végezni akart vele, ellensége lelkéből kiszakadt egy lélekdarab, amely bevette magát a szobában jelen lévő egyetlen élőlénybe, vagyis Harry testébe, így ő maga is horcrux lett. Voldemortot tehát nem lehetett megölni addig, míg Harry életben volt.
Elfogadva sorsát, Harry egyedül ment a Tiltott Rengetegbe, ahol Voldemort már várt rá. Mivel számára valóban itt zárult le minden, Harry ki tudta nyitni a Dumbledoretól kapott cikeszt, és megtalálta benne a Feltámadás Kövét. A kő segítségével megjelentek neki apja, James Potter és anyja, Lily Potter, Sirius Black, valamint a csatában nem sokkal korábban elesett Remus Lupin szellemei. Halott szerettei megvigasztalták és megerősítették Harryt abban, hogy a dementorok közelsége ellenére is megőrízze lélekjelenlétét, szembenézzen a halállal, és emelt fővel hagyja, hogy Voldemort lesújtson rá az Avada Kedavra átokkal. Ez meg is történt, a zöld fénycsóva eltalálta és ő összeesett.
 A következő jelenet az élet és a halál határmezsgyéjén játszódott: Harry egy kihalt, nem evilági helyen kelt fel a földről, amely őt a King’s Cross pályaudvarra emlékeztette. Itt a halott Albus Dumbledoreral találkozott, aki széles jókedvvel fogadta a fiút. Mindent elmagyarázott neki, többek között azt is, hogy a halálos átok hatására a Harryben lakozott lélekrész megsemmisült, Harry pedig mindaddig védelem alatt áll, amíg a Lily védőbűbáját hordozó vér Voldemort testében is csörgedezik. Választhatott továbbmegy, vagy visszatér a földre, teljesíteni küldetését. Harry a visszatérés mellett döntött.
Harry az erdőben tért magához, valószínűleg éppen azt követően, hogy összeesett. Halottnak tettette magát, így Voldemort az elfogott Hagridot kényszerítette, hogy Harry holttestét, mint győzelmi trófeát, vigye a kastélyba. Az iskolából erősítés érkezett Neville személyében, aki előhúzta Griffendél kardját a Teszlek Süvegből, és levágta vele Nagini fejét, megsemmisítve ezzel az utolsó horcruxot is. A kavarodásban Harry a láthatatlanná tévő köpeny alá bújt. A végső összecsapás színhelye az iskola nagyterme volt. Bellatrix Lestrangevel Mrs. Weasley végzett, Voldemorttal azonban senki sem bírt. Ekkor Harry fölfedte magát, és mindenkit arra  utasított, hogy ne avatkozzanak kettejük párharcába. Hosszasan kerülgették egymást, pálcával a kezükben. Harry mindazt elmondta Voldemortnak, amit megtudott és megértett. Elmondta, hogy Piton végig Dumbledore embere volt, és hogy amikor Draco Malfoy lefegyverezte Dumbledoret, tudtán kívül ő lett a Pálcák Ura igazi gazdája.
Amikor Harry a Malfoy-kúriában legyőzte Dracót, és elvette tőle saját pálcáját, a Pálcák Ura az ő tulajdonába szállt, hiába volt az most Voldemort kezében. Harry megpróbálta bűnbánatra inteni Voldemortot, aki azonban, amint a kelő nap első sugara bevilágítja a nagytermet, az Avada Kedavra átkot szórta Harryre. A Pálcák Ura azonban megvédte gazdáját és az átok visszapattanva, megölte a sötét nagyurat, Voldemortot.
A csatának egy csapásra vége lett, az áldozatok között van Lupin és felesége, Tonks is. Malfoy és családja ezután kegyelmet kapott, a halálfalókat pedig elfogták. Később Harry meglátogatta Dumbledore portréját az igazgatói irodában. Elmondta neki, hogy megtartotta a láthatatlanná tévő köpenyeget, a Feltámadás Kövét viszont elhagyta valahol a Tiltott Rengetegben, a bodzapálcát pedig vissza fogja helyezni Dumbledore sírjába. Ezért, ha Harry természetes halállal hal meg, a Pálcák Urának ereje végleg megszűnik.
- Ez a pálca több bajt okozott, mint amennyi hasznot - motyogta maga elé Harry és elindult az ajtó felé.
 Ma már semmi kétség sem férhet hozzá, hogy Harry Potter varázsló és bizony nem is akármilyen varázsló. Legyőzte kora egyik legveszedelmesebb sötét varázslóját Tom Denemet, aki megtagadva származását, felvette a Voldemort nevet, nagyúrnak neveztette magát és bizony az idők folyamán számos sötét varázslót gyűjtött maga köré, akik odaadó hívei lettek és halálfalóknak nevezték magukat. Voldemort neve évtizedeken át tabu volt, nem volt szabad kimondani, csak tudjuk ki-ként emlegette mindenki a varázsvilágban. Rettegtek tőle, és nála hatalmasabb varázslót szinte el sem tudtak képzelni. Hatalmát a számtalan gyilkosságnak köszönhette, amit ez idő alatt elkövetett, varázslók és muglik ellen egyaránt. Mugliknak nevezzük mindazokat az embereket, akik mágia mentesek, vagyis nem tudnak varázsolni. Harry egy ilyen mugli családban nőt fel, elég mostoha körülmények között. Nénikéje édesanyja testvérhúga volt, de sem ő, sem családja nem tűrte az efféle bolondságokat, mint a varázslás. Dursley úr, aki nénikéje férje volt ki nem állhatta azokat a félkegyelműeket, akik Harry körül őgyelegtek. Volt ezen kívül még egy unokatestvére is Harrynek a kövér és igencsak gyenge szellemi felkészültségű Dudly.
Ebben az évben már nem kellett visszatérjen Dursleyékhez a Little Whingingben lévő, Privet Drive 4. szám alá, ahol Dumbledore professzor a Roxfort Varázslóiskola igazgatója egy éves korában elhelyezte őt. Nagykorúságával, valamint Voldemort nagyúr halálával immár megszűnt az állandó fenyegetettsége is. Közben Dursleyék is eladták házukat, a Mágiaügyi Minisztérium munkatársainak hosszas rábeszélése után és London legfrekventáltabb negyedébe költöztek egy olyan környékre, ahol a legtöbb újgazdag sznob lakott. Történt ez persze azután, miután a Harryval kapcsolatos nemkívánatos emlékeiket kitörölték konzervatív, kispolgári fejükből.
 Dursleyék most egy jóravaló, helyes család benyomását keltették és több mint valószínű, hogy azokká is váltak. Ez volt az ára a Harry Potterrel kapcsolatos embertelen viselkedésüknek. Vernon Dursley még mindig ugyanolyan kövér, vörös képű és bajszos férfi volt, mint Harry gyermekkorában, annyi különbséggel, hogy haja és bajsza teljesen megőszült. Az emlékezetük módosításával „véletlenül”, Vernon bácsi arroganciás viselkedésmódját is sikerült végleg kitörölni az amúgy is konok fejéből, így ő lett a család kezes-báránya.
A bácsi, ahogy Harry szólította, a Grunnings fúrógyárnál dolgozott, tudatmódosítását követően viszont előnyugdíjaztatta magát. A részvényeit nem vette ki a vállalatból, így ezek kamataiból és előnyugdíjából igen csak jól meg tudtak élni háromtagú családjával. Dursleyék egyetlen csemetéjének, Dudlynak viszont, szülei nagy bánatára, számos alkalommal meggyűlt a baja a helyi rendőrséggel.
 Mr. Dursley nővére Marge Dursley tavaly halt meg alkoholmérgezésben, rájuk hagyva egy sereg elvadult kutyát, amivel nem igazán tudtak mit kezdeni, végül is a sintérek segítették ki őket. Az örökölt javak sajnos Margie néni adósságait sem fedezték, ezért a bácsi nagy bosszúságára igencsak mélyen bele kellett nyúljon a zsebébe, hogy betömje vele a hitelezők száját. Harry annak ellenére, hogy nem jött ki Dursleyékkel, mindezekről a történésekről értesült Mr. Weasley jóvoltából, aki kötelességének érezte, hogy időnként friss hírekkel lássa el a fiút.
Nyár közepén járunk és alig másfél hónap telt el a Varázsvilág egyik legemlékezetesebb és egyben legvéresebb eseménye óta. Alig két év múlva ránk köszönt az ezredforduló. Harryt kimondhatatlanul nyomasztotta a sok-sok barát elvesztése, akik Voldemort és csatlósai kezétől haltak meg.
 A Roxfort ostroma alatt rengetegen megsebesültek és sokan meg is haltak. Meghalt többek között Fred Weasley is, Ron egyik bátyja az ikrek közül. Meghalt Colin Creevey és öccse is, akik Harry nagy rajongói voltak. Perselus Piton a Roxfort bájitaltan tanára is életét vesztette, őt a sötét nagyúr kígyója ölte meg. Bellatrix Lestranget, a sötét nagyúr mondhatni jobb kezét Mrs. Molly Weasley intézte el, aki ezzel fia haláláért vett elégtételt.
Nem élte túl a harcot Remus Lupin, Harry volt tanára és barátja sem. Nymphadora Tonks, Lupin felesége is életét vesztette, így egyéves kisfiúk, Harry keresztfia árván maradt. Végül, de nem utolsó sorban, a Harry és Voldemort közötti párbaj utolsó áldozata maga a kor legádázabb sötét varázslója, Tom Denem, vagyis Voldemort nagyúr lett. Harry miután egyesítette a Halál ereklyéit, a hozzá fűződő hagyomány szerint, a halál legyőzőjévé vált, ő lett tehát a Halál Ura.
 A Mágiaügyi Minisztérium új miniszterelnököt nevezett ki, Kingsley Shacklebolt személyében. Az auror bátor, erős jellemű, becsületes varázsló volt, aki titkárként, de inkább testőrként a mugli miniszterelnök mellett is teljesített szolgálatot. Az új Mágiaügyi Miniszter jól ismeri a mugli társadalmat és az elnökükkel is szoros kapcsolatban áll. Ez a kapcsolattartás nagyon hasznos lehet a két társadalom közötti együttműködés során.
Kingsley megtiltotta, hogy továbbra is dementorok védjék az Azkabant, a rabok őrzését mugli mintára fegyőr varázslókra bízták. A rabok celláit ezen kívül erős varázslatokkal biztosították, melyeket azok nem képesek semlegesíteni. Amennyiben a rab megpróbálkozik az őrző varázslat feloldásával, kínok kínját kell átélnie. A második próbálkozás viszont akár az életébe is kerülhet.
Azokat az elítélteket, akik már az első alkalommal megpróbálkoztak az őrző bűbáj feloldásával, tudattörlésen esnek át. Értelmi képességüket körülbelül egy 1 éves gyerek tudati szintjére csökkentik. Amennyiben nem életfogytiglani büntetésre ítélték őket, szabadulásukkor, visszakapják tudatukat, természetesen emlékeik nagy részétől megfosztva. A tudatmódosításokat és az emlékek részleges, vagy indokolt esetben teljes törlését a Mágiaügyi Minisztérium képzett varázslói végzik el az elítélteken.
 Harry Potter új otthona a Londoni Grimmauld tér 12. szám alatti ház lett, a Főnix Rendjének egykori főhadiszállása, melyet végrendeletében keresztapja Sirius Black hagyott rá. Keresztapja halála hatalmas űrt hagyott hátra Harry lelkében, de időve - igaz igencsak lassan - a fiú már kezdte feldolgozni ezeket a fájdalmakat is. Siriustól és korábban szüleitől tetemes összeget örökölt, melyet a Gringottsban, a varázslók egyetlen bankjában tartott.
A nagyhírű létesítményt koboldok őrzik, melyek nagy varázserővel rendelkeznek és bizony, akiktől még a varázslók is tartanak. A bank földalatti barlangrendszerében, széfekben őrzik a pénzt és más értékeket. A széfeket számos alagút segítségével lehet megközelíteni. Elsőéves korában Rubeus Hagrid vitte el őt először a bankba és akkor tudta azt is meg, hogy szülei nagy mrnnyiségű pénzt hagytak rá.
 Harry Siriustól megörökölte Siport, a vén házimanót is, akit egykor Dumbledore tanácsára elküldött a roxforti konyhára dolgozni. Sipor már nagyon öreg, ugyanakkor rosszindulatú és mogorva manó volt. Háta hajlott, kb. 70 cm magas, kezei és lábai vékonyak, feje kopasz és testéhez képest túlméretezett, szemei nagyok, alattuk táskás redők sokasága helyezkedik el. A manó, amióta csak az eszét tudta a Black-családot szolgálta.
Siriust sem kedvelte, ennek ellenére el kellett viselnie házigazdája minden parancsát. Amikor csak tehette megpróbálta kijátszani, keresve, kutatva esetleges kétértelmű parancsai között, gonosz tervei néhány alkalommal sikerültek is.
A manó elmesélte Harrynek, Ronnak és Hermionenak, hogy Sirius  öccse Regulus Black megkérte, hogy segítsen Voldemortnak elrejteni horkruxát egy barlangban, és utána térjen haza.
A manó nagyon szerette gazdáját ezért megtette, amire az kérte őt. Később gazdájával tette meg ugyanezt az utat, hogy megszerezhessék a medált, de Regulus hibázott, ami az életébe került. Mielőtt meghalt utasította Siport térjen haza és rejtse el Voldemort medálját. A manó szót fogadott, de gazdája elvesztésébe kis híján beleőrült.
Miután a Black ház kihalttá vált, Sipornak nem volt kihez szóljon, így Sirius nem teljesen épeszű anyjának portréjával beszélgetett és teljesítette annak bolond parancsait. Harry megsajnálta a manót és megértette tetteit. Neki adta a hamis medált, amit ellopott tőle Mundungus Fletcher. Sipor ekkor jött rá, hogy Harry törődik vele és a többi házimanóval is. Ezek után jelentős átalakuláson ment át. Újra mosakodni kezdett és tiszta ruhákban járt-kelt a házban és egy igencsak kedves, jóravaló házimanó lett belőle. Főzött, mosott, takarított. Tiszta szívből szolgálta és gazdájának ismerte el Harryt. A Voldemort elleni csatában Harry látta, hogy a Roxfort házimanói Sipor oldalán indulnak harcba a halálfalók ellen.
 Harryék régebben már több alkalommal is kísérletet tettek a Grimmauld tér 12. szám alatti ház kitakarítására, de az többé-kevésbé csak részleges javítgatásokon ment csak keresztül. Miután Harry elfoglalta tulajdonát, úgy döntött, hogy felújítja és rendbe hozza azt. Megkérte Ron szüleit, hogy segítsék őt ebben, amit azok nagy örömmel meg is tettek. Mr.Weasley ismert egy szakembert, aki régi varázslatok megtörésével és lakások felújításával foglalkozott és hamarosan meg is bízták a ház felújításával. Harry több kandallót tetetett a szobákba az épület külső és belső felújítása mellett a védelemre is nagyobb hangsúlyt fektetett.
Harry a Black-család erős búbájjal falra rögzített családfáját sikeresen eltávolítatta, de nem dobta ki, néhány tárggyal együtt egy nagy ládában helyezte azt és a ház alatti egyik raktárhelyiségbe helyezte el. Ugyanezt tette minden olyan tárgyal, melyeket nem volt szíve kidobni. A szobákat összekötő folyosókon található aszott házimanó fejektől és a Black család képeitől viszont nagyon nagy örömmel vált meg. Ezeket azonnal megsemmisítették. Sirius anyjának portréját keresztapja emlékére nem háborgatták, de a kép új keretet, valamint új drapériát kapott. Harrynek egy igen bölcs gondolata támadt, mégpedig az, hogy a hölgyet örök némaságra ítélte a házfelújító varázsló által. A drapéria sem nyílt ki többé, hogy közszemlére tegye az alatta található képet.
A falak új burkolatot kaptak, a szobák ósdi, lyukaktól foszladozó szőnyegeit újak váltották fel. Erre a sorsra jutottak a lépcsőket borító régi szőnyegek is. Azt a szobát,  amelyikben egykor a Főnix Rendje tartotta a tanácskozásokat, Harry dolgozószobának alakítatta át. Ennek a helyiségnek a falain több ezer könyv kapott helyet és a szoba közepén található hatalmas kör alakú szőnyeget, melyet még nem kezdett ki az idő, sikerült szinte új állapotába visszaállítani különböző varázslatokkal. A szőnyeg kitakarítása, a poros könyvek újrarendezése és a bútorzat felújítása után Harry úgy érezte megtalálta azt a helyet, ahova vissza tud vonulni, a világ zaja elől. A vendégszobák berendezéseit, a padlózatokat, a régi csillárokat és a használható kandallókat mind-mind felújították, így most egy nagyon szép és egészséges lakás tárult a szemük elé. Egy kis vagyont fizetett ki Harry a felújítást végző varázslónak, de nagyon meg volt elégedve annak munkájával.
 Nem győzött hálálkodni Mr. és Mrs. Weasleynek, a segítségükért. A konyha és az étkező felújítása teljes mértékben Ron édesanyjának a fantáziájára volt bízva és Harry nem is csalódott az asszony ízlésében. Egyetlen egy újítás történt, amit Harry a Roxfortos évei emlékére hasznosított saját lakásának felújítása során, mégpedig az ebédlő mennyezete, amit hasonlóan a Roxfortéhoz mindig az aktuális kinti időjárás határozott meg. Ismét népes manósereg végezte a konyhai munkát az épület alaksorában az ebédlő alatt, a manók munkáját természetesen Sipor felügyelte.
Elérkezett a nap, amikor a Grimmauld tér 12. megtelt emberekkel. Egyre másra jöttek a vendégek a házba. Sipor alig győzte a csomagokkal megrakott manókat utasítgatni, hogy melyik csomag melyik szobába kerüljön. Ron és szülei már rég megjöttek és segítették Harryt, a vendégek elszállásolásában.
A Roxfort hős védőit a Minisztérium bátorságuk elismeréséül kitüntetésben  részesítette. A kitüntetésekkel pénzjutalmat is osztottak ki közöttük. Többek között a sötét oldalt szolgáló Bellatrix Lestrange széfjében található tetemes vagyont is megosztotta a Minisztérium, mégpedig Harry Potter és a Weasley család között. Harry tudva, hogy a népes Weasley családnak van hova költeniük a pénzt, úgy döntött, hogy a saját részét három egyenlő részre osztja és Ronnak, valamint Hermionénak adja a kétharmadot. Ezt a nemes cselekedetet tudatta is azonnal a Mágiaügyi Miniszterrel, aki örömmel tett eleget kérésének. A hatalmas vagyon így három különböző széfbe került.
Harry ennek ellenére meglepődik, amikor a Mágiaügyi Miniszter kijelenti, hogy Harry Potter annak ellenére, hogy vagyonát megharmadoltatta jelen pillanatban a varázsvilág negyedik leggazdagabb varázslója. Harryt sohasem izgatta a pénz, vagy a vagyon, így hamar túltette magát ezen is. Wesleyék viszont nem akartak hinni a fülüknek, amikor a kitüntetéshez megkapták a tetemes vagyon felét. Az indok a következőképpen hangzott:
 - A Sötét Nagyúr jobb kezeként ismert Bellatrix Lestrange boszorkány Gringots bankban őrzött széfjében található pénzt és vagyontárgyakat, megosztva fele-fele arányban Harry Potter úr és a Weasley család kapja örökrészül önfeláldozó tetteikért - szavalta a meghívottak felé az írnok - A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola megtámadásakor hősiesen védték a létesítményt és az ott tanuló diákokat.
- Harry Potter úr - folytatta az írnok - élete veszélyeztetése árán, sikerült elpusztítania a varázsló társadalom legveszedelmesebb sötét mágiával hatalomra törő Tom Denemet, alias Voldemort Nagyurat. E tettének függvénye a Gringotsban már említett Lestrange-féle széfben elrejtett egyik horcrux, Hugrabug Helga poharának a megszerzése, melyben Ron Weasley és Hermione Granger is részt vettek. Ugyancsak a Roxfort elleni harc során vesztette el Molly Weasley Iker fiai egyikét Fred Weaslet, aki hősi halált halt, életét adva társaiért és a félelem nélküli jövőnkért. Ez a legkevesebb, amit hőseink megérdemelnek - fejezte be végül - Hajtsunk hát fejet hallottainkért és hőseinkért!
Pár másodperces néma főhajtás után, - mely az életüket vesztett hősöknek kijárt - hirtelen hangos ováció és vastaps harsant fel a Minisztérium dísztermében. Harry és Mrs. Weasley a Gringots bank széfjeinek tulajdonlapjait tartalmazó és a kitüntetéseket méltató pergamenek átvételekor, bíborvörös arccal léptek a Miniszterelnök elé és elhaló hangon szinte reszkető kézzel vették át megérdemelt elismeréseiket. Nekik szólt most ez a fergeteges taps és üdvözlés.
Kissé megilletődötten nézték a  teremben tomboló varázslókat, majd oldalazott léptekkel elhagyták a Minisztérium épületét. Kiértek az épülete elé, ahol várta őket egy A Roxforti házakat jelképező zászlócskákkal díszített autó, ami visszavitte őket Harry új otthonába. Itt népes társaság sorakozott fel és nagy éljenzés közepette fogadták a kitüntetetteket.
Harry miután mindenkit üdvözölt és fogadta a dicsérő szavakat, betessékelte vendégeit a feldíszített ebédlőbe. Kis idő múlva, mikor már mindenki elfoglalta a helyét felállt és megszólalt.
- Kedves barátaim, először is mindenkinek megköszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat - kezébe vette az előtte levő poharat - mielőtt önökre emelném poharamat, akik kivétel nélkül hősies bátorságukról tettek tanúbizonyságot, emlékezzünk meg azokról, akik a harc során végleg itt hagytak bennünket és életüket áldozták tiszta világunkért. Mély csend ült az ebédlőre. Mindenki lehajtott fejjel meredt maga elé. Harry rövid szünet után folytatta.
- És most emeljük fel poharainkat a jelenlevőkre, akik vált-vállvetve harcoltak velem és átélték a poklok-poklát - poharát szájához emelte és kiitta annak tartalmát. Megborzongott az erős italtól, sokáig meg sem tudott szólalni. Az ebédlőben vidám társalgás vette kezdetét. Koccantak a poharak és kezdetét vette az időközben előttük termett lakoma elfogyasztása.
 Harry nem igazán bírta az italt, általában az enyhe vajsört és a mézbort szerette, de ez alkalommal kötelességének érezte koccintani barátaival. Tőle szokatlan pohárköszöntője után leült a székére barátai közé, jobbján Hermione Granger foglalt helyet, majd a lány mellett másik barátja Ron Weasley. Harryn rögtön észre lehetett venni a whiskey hatását, szemei csillogtak, arca kipirult és sűrűn törölgette makulátlanul tiszta szemüvegét.
Az asztal túlsó végén a fiúval szemben Hagrid ült méltóságteljesen, előtte whiskey üvegek tucatja és hatalmas sörös kupa éktelenkedett. Büszke testtartását egy hatalmas fotel, a mugliknál közkedvelt ülőalkalmatosság okozta, amit Harry kimondottan az ő részére készíttetett. Az óriás szemmel láthatóan jól érezte magát és nagyon boldog volt.
A vendégek között foglalt helyet McGalagony professzor a Roxfort igazgatónője, jobbján Flitwick professzorral, aki mellett Madam Hooch a kviddics mérkőzések bírója foglalt helyet. Madam Pomfrey, aki gyógyító volt a Roxfortban, kipirulva mesélt valamit Sybill Patricia Trelawneynak, a jóslástan tanárnőnek, aki mindezt áhítattal hallgatta.
Ginny Weasley, aki Hermione mellett foglalt helyet boldog, mosolygós arccal figyelte Harryt. Neville Longbottom Hagrid mellett megbújva tömködte magába az ételt, míg Hagrid másik oldalán Angelina Johnson és George Weasley összebújva vitatkoztak valamin.
Dean Thomas és Lee Jordan a kviddics mérkőzések kommentátora hangos szóáradatban egymás szavába vágva próbáltak eldönteni, hogy melyik a sportok királya a mugli futball, vagy a jól ismert kviddics, szinte már ölre mentek igazukért. Percy Weasley és Perkins - Arthur Weasley kollégája egykedvű beszélgetést folytattak egymással.
Oliver Wood, Alicia Spinnet, Angelina Johnson és Dean Thomas egymás mellett ültek és a kviddics mérkőzések legszebb pillanatait elevenítették fel. Sűrű pillantásokat vetettek a házigazda felé, aki többször is csapattársai felé intett. Harryn is látszott, hogy szívesen beszélgetne tőle távolabb ülő sporttársaival is.
Itt volt még Fleur Delacour és Bill Weasley, akik immár házastársként érkeztek. Mellettük foglalt helyett Charlie Weasley, aki az éjjel érkezett Erdélyből és hamarosan vissza is tér, mert sürgős dolga akadt, persze nem annyira sürgős, hogy Harryt, Ront és Hermionet ne hívta volna meg Erdélybe nyaralni, vállalva az idegenvezetés nemes feladatát. Gyors megbeszélés eredménye képen augusztus elejére esett a választás.
Fia és férje között foglalt helyet Ron édesanyja Mrs Weasley. Harry végignézett barátait és elöntötte egy mérhetetlen boldogság. Nemrég még a nyarakat egyedül kellett töltenie, majd hála Weasleyéknek boldogabb időket is megért, de ez a nyár, a múlt hónapban történt szörnyűségek ellenére, valami gyönyörű volt. Ennyi barát és immár az ő házában, hát igen végre ezt is megérte.
 Lassan szedelőzködtek a vendégek. McGalagony mielőtt elköszönt volna, megígértette vele, hogy ha lesz, egy kis ideje keresse meg a Roxfortban, mert szeretne vele néhány fontos dolgot megbeszélni. Harry megígérte. Az igazgatónő búcsúzkodása a többi tanárt is távozásra késztette és egyre-másra köszöntek el a házigazdától. Harrynek minden távozó vendéghez volt egy jó szava és egy fáradt, de kedves mosolya.
Végül már csak a fogadott családja Wesleyék maradtak, akik az egész ünnepséget rendezték. Harry nem tudott volna egyedül maradni a házban, ezért megkérte Mr. és Mrs Weasleyt, hogy amíg nem rendeződnek a lakásvásárlási ügyeik Londonban, addig lakjanak nála. Ők ezt boldogan el is fogadták és saját ügyeikkel egyszerre a fiú ügyeinek intézését is magukra vállalták.
Ron nemrég tudta meg apjától, hogy anyja unszolására, mivel egy kisebb vagyont kaptak a Minisztériumtól, lakást szeretnének vásárolni és ide költöznének ők is Londonba. Ezt persze hatalmas örömmel újságolta el Harrynek és Hermionenak. Harry nem igazán értett a hivatalos ügyek intézéséhez, így nagyon hálás volt Ron apjának, hogy kézbe veszi az ő ügyeit is. Hermione is maradt, egy szép kis lakrészt alakítottak ki maguknak Ginnyvel. Az utóbbi időben nagyon jó barátnőkké váltak.
Hermione szülei a lány nagy szomorúságára nem akartak visszaköltözni Ausztráliából Angliába. Jobban ment az üzlet, ahogy fogalmaztak, de Hermione gyanakodott, hogy valami más van a dologban. Szülei gyors elhidegülése igencsak szöget ütött a fejében. Amikor említette nekik, hogy Harrynél marad egy ideig, mert nem szeret egyedül lenni a szülői házban, Grangerék gyorsan bele is egyeztek és tudatták Hermioneval, hogy a házat, ráhagyják örökül és, hogy hamarosan meg fogja kapni a lakás, hivatalos papírjait is. A lány nem értette viselkedésüket és sokat sírt emiatt.
Másnap Harry korán kelt és reggeli után elhagyta otthonát. Senki sem tudta hova megy. Nem rég tette le a hoppvizsgát és éppen hoppanált, amikor a többiek megjelentek a társalgóban. Tátott szájjal maradtak ott az előtérben, annyi idejük sem volt, hogy jó reggelt kívánjanak a házigazdának, az máris köddé vált.
- Mi volt ez a hirtelen távozás, Ron - kérdezte Hermione, miközben szétnézett a társalgóban - De… hát, hol van Ron? - kérdezte kikerekedett szemekkel nézve Mrs. Weasleyre, aki mosolyogva válaszolt a lány, csodálkozó tekintetére.
- Az éjjel két bagoly érkezett Hermione, a Roxfortból. Egyik Harrynek, másik Ronnak hozott levelet, amelyben McGalagony professzor sürgősen magához rendelte őket. A levélből semmi közelebbit nem tudtunk meg csak azt, hogy a miniszter és az ideiglenesen kinevezett aurorparancsnok is ott lesz a megbeszélésen.
Hermione kissé megkönnyebbülve, ugyanakkor élénk kíváncsisággal arcán fordult Molly felé.
- Mi lehet a megbeszélés témája és miért nem a Minisztériumban tartják - kérdezte inkább magától, a földre szegezett tekintetű lány?
- Nem tudom drágám, de majd megtudjuk, ha a fiúk megérkeznek - válaszolt a kérdésre Mrs. Weasley, maga is kissé elgondolkodva a dolgon.
 - Harry szívem! - kiáltott le a lépcsőkön száguldozó Ginny és nyomban el is hallgatott, amint megpillantotta anyját és Hermionet a társalgóban - Ti itt? - váltott kipirult arca azonnal bíborvörösre.
- Igen, mi itt - nézett rá anyja csodálkozva és kissé szúrós tekintettel - Harry szívem!
- De anya! Ne izélj már, csak nyelvbotlás volt, meg aztán mi van abban, ha így szólítom azt, akit mindennél jobban csodálok és szeretek.
- Semmi különös szívem, csak ezzel az erővel akár én és Hermione is, de több tucat ember szólíthatná őt Harry szívemnek, és mégsem tesszük - válaszolt anyja huncut mosollyal arcán.
- Hol vannak a fiúk? - váltott témát a lány és most már Hermionehoz fordulva kérdésével.
- A Roxfortba mentek - felelte Hermione mosolyogva és elmondta Ginnynek mindazt, amit Mrs. Weasleytől hallott az előbb.
A tizenhetedik évében járó Ginevra Molly Weasley, becenevén Ginny, Ron húga, a Weasley család legkisebb gyermeke, kék szemével, égővörös hajával és egyre nőiesebb alkatával impozáns jelenség volt. Harry már többször is tudatta a lánnyal, hogy szereti őt és ezt csókokkal is többször megpecsételte. A lány is kezdte komolyan venni kettőjük kapcsolatát.
A lány szülei titokban nagyon vágytak a frigyre, de Mrs. Weasley mindennél fontosabbnak tartotta, hogy Ginny fejezze be tanulmányait a Roxfortban. A lány is fontosnak tartotta az iskolát és a kviddics mérkőzéseket, ezért kissé visszafogta érzelmeinek megnyilvánulását Harry iránt, amit a fiú bizony néha rosszul tűrt.
Folytatása következik >>>>>> 2. fejezet
 | Ha elolvastad, kérlek légy a kritikusom és kommentáld néhány szóban! Kösz. |
 | ez tisztára hasonlít halál ereklyéjére nekem is volt egy művem harry potter és a mágikus kehely de sajna újratelepítésnél elveszett gépből :-( |
|
